Fejes Gábor szinte minden szempontból a Vidi „elsői" közé tartozik.
Szerepelt a klub első NB-I-es meccsén, a Sóstói Stadionban játszott első villanyfényes összecsapáson, a klub első UEFA összecsapásán, ő volt az első, aki elérte a 300-as mérkőzés számot piros-kék színekben és ő lett a Videoton első válogatott játékosa is.
- Siófokon, a középiskola első éveiben tornatanárom egy alkalommal közölte, nem focizhatok, mert az iskola kosárcsapatában a helyem. Én ezt kategorikusan elutasítottam, aminek az lett a következménye, hogy soha többé semmilyen sporteseményre nem vitt magával. Így kedvemre rúghattam a labdát. Tizenöt éves koromban már NB-III-ban játszottam a felnőttek között, miközben hatszor is pályára léptem az ifjúsági válogatottban. Rendkívül nagy élmény volt ez, hiszen - mivel akkoriban csak ez az egy korosztályos válogatott létezett - a nagyválogatott mérkőzései előtt játszottunk a Népstadionban.
Még a Balaton-parti városban érettségizett, de aztán az Újpesti Dózsa hívására a fővárosba került. A tartalék csapatban játszott, amellyel meg is nyerték a bajnokságot. Első NB-I-es mérkőzésén 18 éves volt, a Népstadionban játszottak a Honvéd ellen. A Göröcs, Bene, Dunai, Zámbó nevei által fémjelzett első keretben azonban csak hatszor kapott lehetőséget. Fehérvárra nagy huza-vonát követően hozták 1968-ban egy többszereplős alku eredményeként. Azóta is itt él.
- Vannak, akik több élvonalbeli mérkőzést játszottak, mint én, de csak kevesen olyanok, akik mindezt ugyanabban a klubban érték el. Nagyjából háromszáz meccset vívtam piros-kék mezben. Aztán 33 évesen azt mondták nekem a vezetők, hogy kiöregedtem. Megvolt a lehetőségem, hogy még játsszak néhány évet máshol, de minden Fehérvárhoz kötött. Így lettem technikai vezető, majd létesítményvezető, később pedig az utánpótlásnál vállaltam feladatokat szakág vezetőként, majd edzőként.
De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen Fejes Gábor aktív labdarúgói pályafutásának jelentős időszakairól még nem is szóltunk. Mint említettem, ő volt a klub első válogatott játékosa, 1970-ben Hoffer Józsefnél, aki vidékieket is behívott a válogatottba. Nem is értek el rossz eredményeket, hiszen Belgrádban a Jugoszlávok ellen 2-2-t játszottak, a lengyeleket itthon megverték 2-0-ra, a svédektől, szintén itthon, kikaptak 2-1-re. A felső vezetés azonban úgy döntött, hogy új szövetségi kapitányt nevez ki, aki az Újpestre, a Fradira és a Vasasra épített. Ez akkoriban persze tendencia volt.
- A Vidiben eközben szépen, csendben jöttek a sikerek és évről évre egyre feljebb kúsztunk a tabellán, mígnem következett az 1975-76-os bajnokság, ahol ezüstérmet szereztünk. Szívünk mélyén azonban arany volt ez, hiszen mindenki tudta, hogy a Fradi megvett néhány meccset, s azzal lett bajnok. Ezt maguk a pesti játékosok is elismerték később. A mai napig emlékszem, hogy Müncz vezette a sorsdöntő találkozót az Üllői úton. Vezettünk 1-0-ra, amikor Kovács Józsi rúgott egy gólt, de a játékvezető nem adta meg. Érdekes módon ez a gól még az újságokban sem jelent meg akkor. Aztán kiállították a Májer Lajost, majd egyenlítettek a házigazdák. Ha bárki mással küzdünk a bajnoki címért - akár még egy másik pesti csapattal - biztos, hogy nyerhettünk volna. De hát a Fradi, az a Fradi volt.
Ezt követően csendesebb időszak következett a csapatnál, mint ahogy az egykori beállós megjegyezte, magyar betegség ez: ha valaki elér valamit, utána azt hiszi, elég csak a cipőjét kiküldeni játszani... S hogy vajon hogy vélekedik a maga játékáról?
- Nem voltam én kiváló labdarúgó, inkább egy szürke eminenciás, „jó szakmunkás", aki tette a dolgát. Sosem voltam reflektorfényben, az akkori sztárok Karsai, Nagy II, Kovács Józsi voltak. Én beleolvadtam a csapat „szürke" tömegbe. Engem sosem fütyültek ki, nem szidtak a nézők, viszont többnyire 7-8-as osztályzatokat kaptam a Népsportban.
Hosszú pályafutásából számos emléket őriz. Ilyen például a Vidadas legendája. A 70-es években még ritkaság számba ment az Adidas cipő, ám a csapat akkori szertárosa, Vida József, aki eredeti szakmáját tekintve cipész volt, csodálatos cipőket készített a játékosoknak, becsavarható stoplisokkal, a cipő oldalán három csíkkal. Ezt hívták Vidadasnak, s Fejes Gábor ilyen cipőben lépett pályára a válogatottban is. A cipők pedig jól „vittek", hiszen a bajnokságbeli sikerek mellett a csapat elkönyvelhetett UEFA szerepléseket és Képes Sport Kupa győzelmeket is.
- Aztán maradtak az öregfiúk évek, bár akkoriban még szervezett bajnokságban folytak a derbik. Később kispályás bajnokságban játszottunk a régi csapattársakkal, de amikor már mindenki minket akart legyőzni, s durva szabálytalanságokat is bevetettek a cél érdekében, úgy döntöttem, abbahagyom.
Ha jól belegondolunk, Fejes Gábor akár nyugdíjat is kaphatna már a klubtól, hiszen több, mint negyven éve áll a szolgálatában, de még ma is aktívan tevékenykedik.
Névjegy:
Név: Fejes Gábor
Születési hely, idő: Budapest, 1947. április 8.
Posztja, Videotonos mezszáma: védő, 6
Klubjai: Siófok 1962-1965
Újpest 1965-1967
Videoton 1968-1980
NB-I-es mérkőzéseinek száma: 310
NB-I-es góljainak száma: 9
Válogatottságok: 3
Szerző: Wéninger Ákos